Az első Monaco-i Nagydíjra 1929-ben került sor, melynek megrendezését II. Lajos monaco-i herceg is támogatta. Ezen a pályá a vezetői képesség teljességgel ellensúlyozhatja az autók esetleges gyengébb tulajdonságait, misem bizonyíthatja ezt jobban, Senna egymást követő hatgyőzelme 1987 és 1993 között. Lévén szó egy szűk utcai versenypályáról, az előzés szinte lehetetlen, hacsak az elöl haladó pilóta nem hibázik.
Az versenypálya bővelkedik meglepő eredményekkel, különösen a francia pilóták számára, mint Jean-Pierre Beltoise aki Monte Carlo-ban élete egyetlen Forma 1-es győzelmét szerezte meg az 1972-es esős versenyen. Olivier Panis a Ligier volánja mögött a középmezőnyből indulva szerzett szintén emlékezetes győzelmet az 1996-os Monaco-i Nagydíjon. 1967-ben a pálya volt a színhelye a sikánban történt tragikus balesetnek is, melyben Lorenzo Bandini életét vesztette.
Az pálya vonalvezetése alapvetően nem változott, hű maradt a 1929-es gyökereihez, bár számos kanyar ívét leszűkítették ezzel is csökkentve a versenyautók sebességét. A Loews Hotel alatti algút 1973-ban épült, újabb lebilincselő látványt nyújtva ezzel a TV nézők számára. Biztonság kérdése továbbra is aggodalomra ad okot, és a pályához tartozó létesítmények egyértelműen alacsonyabb színvonalúak mint más Forma 1-es versenypályákon. A hatóságok azonban hajlandóak néhány szabályt rugalmasabban értelmezni ezen a pályán, így Monaco továbbra is Forma 1-es naptár állandó "Kék Szalag" versenye lehet.